Čikerija (Donja i Gornja)
Donja se Čikerija nalazi zapadno od
Ljutova (Mirgeš), te severno od Tavankuta, također u samoj blizini državne granice.
Čikeriju čine dvI dugačke ulice i red ušoreni salaša. Naselje se naslanja na bagremovu
šumu i leži na žutom i crnom pisku, što
je doprinelo da se mištani bave vinogradarstvom,
a danas voćarstvom. Misto ja skoro skroz napušteno sa izuzetkom par kuća koje su još nastanjene najviše starim čeljadima.
Čikerija noćom u današnje vrime
Četrdeseti godina XX. vika mesnu je škulu pohađalo više od 70 đaka, a danas više nema ni škule koja je već odavno srušena. Zbog nedostatka osnovne infrastrukture (nema asfalta, dućana, doma zdravlja, izdvojeni dio tavankutske osnovne škule u Čikeriji zatvoren je još početkom 1980-ih), a stanovništvo se u drugoj polovini XX. vika vrimenom iselilo u Tavankut, Ljutovo i Suboticu. Danas tamo živi još malo više od 10 stalno nastanjeni i to većinom starijeg svita. Poslidnji godina misto oživi za proštenje, koje se slavi u nedilju posli spomena sv. Leopolda Mandića, te u drugoj polovini avgusta (kolovoza) za vrime Čikerijade – virskosportskog godišnjeg susreta mladi katolika iz Subotice i okoline. Donja Čikerija pretežito je bila naseljena Bunjevcima i Mađarima.
Čikerija noćom u današnje vrime
Četrdeseti godina XX. vika mesnu je škulu pohađalo više od 70 đaka, a danas više nema ni škule koja je već odavno srušena. Zbog nedostatka osnovne infrastrukture (nema asfalta, dućana, doma zdravlja, izdvojeni dio tavankutske osnovne škule u Čikeriji zatvoren je još početkom 1980-ih), a stanovništvo se u drugoj polovini XX. vika vrimenom iselilo u Tavankut, Ljutovo i Suboticu. Danas tamo živi još malo više od 10 stalno nastanjeni i to većinom starijeg svita. Poslidnji godina misto oživi za proštenje, koje se slavi u nedilju posli spomena sv. Leopolda Mandića, te u drugoj polovini avgusta (kolovoza) za vrime Čikerijade – virskosportskog godišnjeg susreta mladi katolika iz Subotice i okoline. Donja Čikerija pretežito je bila naseljena Bunjevcima i Mađarima.
Njezinu znamenitost predstavlja veliko zvono koje razbija ledonosne oblake.
O čikerijanskom zvonu u TV emisiji 5KAZANJE bać Joso jedared je ispripovido...
Križ na Čikeriji podignut 1868. godine 
Napuštene kuće i salaši u Donjoj Čikeriji
Fudbalsko igralište pod Križom na Donjoj Čikeriji. Do 1980 god po tradiciji svakog 2. Maja (Svibnja) odigravala se fud. utakmica oženjeni protiv neoženjeni muškaraca. Poraženi bi snosili
troškove većere i pića za obadva tima što znajući mogučnost jedni i drugi nije bilo malo.
ČIKERIJA (madž. Csikéria)
Pustara koja u Madžarskoj obuvaća područje duž državne granice, između Kunbaje, Aljmaša, Milkuta i Tompe, a u Vojvodini južno od tog područja, između pustara Tavankut, Šebešić i Kelebija.
Grb Čikerije
Kadgodašnja službena imena: Csékéria 1655., Czikéria 1657., Csekeria i Csékeria XVIII vik, Csikéria 1929. Ime je izvedeno od naziva potoka Csíkér, koji su mištani pritvorili u Čikerija. God. 1655. ubrajala se među pustare na kojima je živilo Madžarsko i Hrvatsko stanovništvo. Upravno je pripadala Subotici sve do 1920., kad je trianonska granica razdvojila pustaru te je njezin južni dio pripao Kraljevini SHS, a severni Madžarskoj. Jedinstveno naselje, koje je 1920. državna granica priskla na dva nejednaka dila tako da se obadva službeno nazivaju Čikerijom. Narod je veći dio naselja, koji je pripao Madžarskoj, još od početka XX. vika nazivo Gornjom Čikerijom (madž. Felsőcsikéria), a naselje koje je danas u Vojvodini Donjom Čikerijom (madž. Alsócsikéria)
Gornja je Čikerija selo koje se nalazi
istočno od Aljmaša (Bacsalmas), u samoj blizini državne
granice. Samostalnim naseljom postala
je 1921.
Seoska crkva je podignuta u čast sv. Stjepana Kralja 1928., a naredne godine i posvećena. Bunjevački Hrvata je u tom naselju 1941. bilo 493 (ukupno 2050 stanovnika), 1945. – 420, 1960. – 437 (ukupno 1793 stanovnika), 1980. – 183 (ukupno 1241 stanovnik), 1990. – 42 (ukupno 1031 stanovnik), a 2001. g. – 79 (ukupno 975 stanovnika). U Seoskoj kući (Faluháza) prikazana je etnološka zbirka koja prikaziva povist sela i običaje. Od 1990. g. ode dluje HMS i Kulturno-umitničko društvo "Rokoko"
Državna granica na Ćikeriji (prija podizanja ograde)
↓↓↓↓↓
Csikéria leírása
A település Bács-Kiskun megye déli részén helyezkedik el, közvetlenül határos Szerbiával. Lakosainak száma 977 fő. Közigazgatási területe: 2581 ha, melyből 150 h képezi a belterületet. A többségben magyar anyanyelvű lakosság mellett bunyevác-horvátok és német ajkúak is élnek a községben
A település történetéről tudnunk kell, hogy nevét a Csík-érről kapta, melynek medre a mai napig megtalálható.
Csikéria község 1924 óta önálló település, előtte Szabadkához tartozott.
Templomát 1929-ben szentelték fel, mely neoromán stílusban épült és a település egyik építészeti nevezetessége.
Az bizonyítja, hogy a község legnagyobb munkáltatója az önkormányzat, ami napjainkban 35 fő foglalkoztat. Ha nehézségek árán is, de nagy örömünkre szolgál, hogy 8 osztályos iskolába járhatnak az itt lakó gyerekek és óvodánkban is évek óta egyre a nő a gyermeklétszám. Az önkormányzat ezen kívül működteti még a háziorvosi-, védőnői-, falugondnoki és mezőőri szolgálatot. Az 1994. évi önkormányzati választáson megalakult a Horvát Kisebbségi Önkormányzat, míg 2002-ben a Német Kisebbségi Önkormányzat.
Az itt élő emberek fennmaradási szándékát jelzi az, hogy az elmúlt években számtalan civilszervezet alakult, így elmondhatjuk, hogy működik Horgászegyesület, Vadásztársaság, Gazdakör, Nyugdíjas klub, Margaréta kórus és több Néptáncegyüttes is. Ezek közül a legrégebbi, a 2006-ban megalakulásának 22. évét ünneplő ROKOKO Néptáncegyüttes, mely már határon túli fellépések sokaságát tudhatja maga mögött.
Seoska crkva je podignuta u čast sv. Stjepana Kralja 1928., a naredne godine i posvećena. Bunjevački Hrvata je u tom naselju 1941. bilo 493 (ukupno 2050 stanovnika), 1945. – 420, 1960. – 437 (ukupno 1793 stanovnika), 1980. – 183 (ukupno 1241 stanovnik), 1990. – 42 (ukupno 1031 stanovnik), a 2001. g. – 79 (ukupno 975 stanovnika). U Seoskoj kući (Faluháza) prikazana je etnološka zbirka koja prikaziva povist sela i običaje. Od 1990. g. ode dluje HMS i Kulturno-umitničko društvo "Rokoko"
Državna granica na Ćikeriji (prija podizanja ograde)
↓↓↓↓↓
Csikéria leírása
A település Bács-Kiskun megye déli részén helyezkedik el, közvetlenül határos Szerbiával. Lakosainak száma 977 fő. Közigazgatási területe: 2581 ha, melyből 150 h képezi a belterületet. A többségben magyar anyanyelvű lakosság mellett bunyevác-horvátok és német ajkúak is élnek a községben
A település történetéről tudnunk kell, hogy nevét a Csík-érről kapta, melynek medre a mai napig megtalálható.
Csikéria község 1924 óta önálló település, előtte Szabadkához tartozott.
Templomát 1929-ben szentelték fel, mely neoromán stílusban épült és a település egyik építészeti nevezetessége.
A valamikori szabadkai tanyavilágból mára már egy igazi magyar kis faluvá nőtte ki magát Csikéria. Elmondhatjuk, hogy teljes infrastruktúrájából már csak a szennyvízhálózat kiépítése hiányzik.
A rendszerváltás és az évek óta húzódó délszláv válság negatív hatással volt úgy a térségünkre, mint kis falunkra is. A nagyüzemi mezőgazdaság megszűnésével a falu aktív korú lakosságának több mint fele sajnos munkanélkülivé vált, ami a mai napig súlyos teherként nehezedik az itt élők vállán.Az bizonyítja, hogy a község legnagyobb munkáltatója az önkormányzat, ami napjainkban 35 fő foglalkoztat. Ha nehézségek árán is, de nagy örömünkre szolgál, hogy 8 osztályos iskolába járhatnak az itt lakó gyerekek és óvodánkban is évek óta egyre a nő a gyermeklétszám. Az önkormányzat ezen kívül működteti még a háziorvosi-, védőnői-, falugondnoki és mezőőri szolgálatot. Az 1994. évi önkormányzati választáson megalakult a Horvát Kisebbségi Önkormányzat, míg 2002-ben a Német Kisebbségi Önkormányzat.
Az itt élő emberek fennmaradási szándékát jelzi az, hogy az elmúlt években számtalan civilszervezet alakult, így elmondhatjuk, hogy működik Horgászegyesület, Vadásztársaság, Gazdakör, Nyugdíjas klub, Margaréta kórus és több Néptáncegyüttes is. Ezek közül a legrégebbi, a 2006-ban megalakulásának 22. évét ünneplő ROKOKO Néptáncegyüttes, mely már határon túli fellépések sokaságát tudhatja maga mögött.
Közönséges platán leírása:
A közönséges platán, más néven juharlevelű platán vagy egyszerűen platán a platánfélék családjába tartozó lombhullató növényfaj. Nagy valószínűséggel a keleti platán és a nyugati platán) hibridje.
Magyarországon több (ha nem számos) - védettséget élvező platánsor is található, pl.Vásárosnaményből Vitka felé vezető úton, Alcsútdoboz határában az Etyek felé vezető úton, Sásdon, Kiskunfélegyházán, stb; valamint védett egyedek, mint a 2013-ban Európában az Év Fájává is választott közönséges platán Egerben.
Felhasználása: Feltehetően a 17. század óta kedvelt diszfa, sorfa. Jól tolerálja a városi levegőt és azt, hogy gyökerei némileg korlátozottan tudnak csak terjeszkedni. Fagytűrése miatt a keleti platán elterjedési területén túl is megél. A fajták mellett az alapfaj is jól tűri a metszést, így be lehet határolni a magasságát. Lombkoronája sok fényt enged át. Kedveli a jó vízellátottságú talajt és a meleg fekvést
Londonban a leggyakrabban ültetett utcai fa.
Nema komentara:
Objavi komentar